A feliratos videók sorozata három új taggal bővült, melyekből az elsőt hoztam most el, a többi is jön, amint kész leszek a magyar felirattal hozzá.

Felirat a Bővebben után!

2011. május 9. hétfő
Anastasia Steele szívességből Seattle-be tart, hogy interjút készítsen Christian Grey, vezérigazgatóval, miután barátnője, Kate Kavanagh lebetegszik.

- "Kate szerencsére kölcsönadta a sportos Mercedes CLK–ját. Nem hiszem, hogy Wanda, az öreg VW bogaram megtenné az utat ennyi idő alatt. Mr. Grey globális vállalkozásának főhadiszállására tartok. Hatalmas, húszemeletes épület, csupa ívelt üveg és acél. Egy építész haszonelvű álomképe. Az üvegajtón diszkrét, acélbetűs Grey House felirat. Háromnegyed kettőkor érkezem megkönnyebbülten, amiért nem vagyok késésben. A huszadikon van egy plafonig érő ablak kilátással Seattle városára, a szoros felé. Leülök, előhalászom a hátizsákból a kérdéseket, és átfutom őket. Magamban Kate–et szidom, miért nem mellékelt egy rövid életrajzot. Semmit nem tudok erről az emberről."
- Mr. Grey fogadja önt, Miss Steele..
- "Remegve állok fel, és igyekszem úrrá lenni az idegességemen. Kinyitom az ajtót, és bebotorkálok, közben összeakad a lábam, és egy fejessel érkezem az irodába. Kettős csapás – én meg az én két bal lábam."

Chriatian felsegíti Anastasiat és elkezdik az interjút. Grey meg akarja mutatni a lánynak a céget, azonban Ana ezt visszautasítja és elmondja, muszáj mennie.

- "Zakatol a szívem. A széles üvegajtó felé vágtatok, és hirtelen szabad vagyok. Seattle nyirkos, tisztító, támaszt nyújtó levegője vesz körül. Az ég szerelmére, mi volt ez? Felnézek, boldogan fogadom a hűvös, frissítő esőt. Lehunyom a szemem, és mély lélegzetet veszek, igyekszem visszanyerni egyensúlyom maradékát. Még egyetlen férfi sem hatott rám úgy, mint Christian Grey, és fel nem fogom, miért. A külseje miatt? Az előzékenysége miatt? A vagyona miatt? A hatalma miatt? Nem értem, miért viselkedtem ilyen lehetetlenül. Nyilván túlreagálok valamit, amit csak képzeltem. Felejtsd el, Ana - korholom magam. A kocsi felé indulok. Úgy döntök, összességében érdekes élmény volt, de nem szabad rágódnom rajta. Soha többé nem fogom látni."

Május 14. szombat
Christian követi Anat a Clayton's-ba, a lány munkahelyére

- Ja, Anastasia, örülök, hogy nem Miss Kavanagh jött el az interjúra. - Dühöngő női hormonok remegő masszáját hagyja maga mögött. - "Döbbent arckifejezésétől felvidulva sétálok ki az üzletből. Készen állok, hogy egy új alávetettem legyen, aki nem tud semmit? Francba. Jelentős edzésre lesz szüksége. Belül felsóhajtok az érdekes lehetőségek gondolatára. Bassza meg, az odaút is a móka egyik fele lesz. Igen, minden ellenkezésem dacára, akarom őt."

Május 15. vasárnap
Fotózás a Heathman Hotelben, Christian és Anastasia először utaznak egy liftben.

- "Az ajtók kinyílnak, legnagyobb meglepetésemre pedig Grey megfogja a kezem."
- Mi van ezekben a liftekben? – morogja.
- "Átvágunk a tágas, nyüzsgő előcsarnokon a kijárat felé. Grey elkerüli a forgóajtót talán mert akkor el kellene engednie a kezem. Négy sarkot sétálunk, mire elérjük a Portland Kávéházat, ahol Grey elenged, hogy kitárja előttem az ajtót. Lopva nézem a pilláim mögül, ahogy sorban áll, és várja, hogy kiszolgálják. Egész nap elnézném... magas, széles vállú, karcsú, na és ahogyan a nadrág a csípőjére simul... Hmm... Az ajkamba harapok, és ismét lesütöm a szemem. Nem tetszik, hogy ilyen irányba tartanak a gondolataim."
- Mire gondolsz? - Grey megriaszt, amikor visszatér. Vérvörös leszek. Tálca van a kezében, és leteszi a kicsi, kerek, nyírerezetű asztalra.
- A gondolataid? – nyaggat.
- Ez a kedvenc teám. - Halk a hangom, kicsit rekedtes.
- Értem. Ő a barátod? - Hogy ki? Mi?
- Kicsoda?
- A fotós, Jose Rodriguez. - Felnevetek. Ideges vagyok és értetlen. Ezt vajon miből gondolja?
- Nem. Jose jó barátom, ez minden. Miből gondolod, hogy a barátom?
- Ahogyan rámosolyogtál, és ő terád. - A pillantása az enyémbe fúródik. Annyira idegesítő. Szeretnék elfordulni, de megbabonázott.
- Mintha családtag lenne – suttogom. Grey bólint, láthatóan elégedett a válasszal. Lenéz az áfonyás muffinra. Karcsú ujjával fürgén lehámozza a papírt.
- És az a fiú, akivel tegnap találkoztam a boltban, ő sem a pasid?
- Nem. Paul csak barát. Már tegnap is mondtam.
- Miért kérdezed?
- Idegesnek tűnsz férfiak társaságában. - Szent szar, ez már személyes. Csak a te társaságodban vagyok ideges, Grey.
- Ijesztőnek talállak. - Vérvörös vagyok és ismét a kezemet nézem.
- Kérlek, ne süsd le a szemed. Szeretném látni az arcodat. - Ó. Felnézek, ő pedig bátorítón, igaz, kicsit kényszeredetten mosolyog. Olyan, mintha egy állásinterjún vettem volna részt, de nem tudom, mi az állás. Mikor Londonról beszélek, rájövök, hogy tanulnom kéne.
- Jobb lesz, ha megyek. Tanulnom kell.
- A vizsgákra?
- Igen. Kedden kezdődnek.
- Visszakísérlek a hotelhez.
- Köszönöm a teát, Mr. Grey. - Rám mosolyog azzal a fura, rohadt–nagy–titkom–van mosolyával.
- Szívesen, Anastasia. Örömömre szolgál. Gyere – utasít, és kézen fog, én meg követem, ki a kávézóból.

Ahogy a hotel felé tartanak, Christian megragadja Anastasiat, mielőtt elütné egy biciklis.

- A francba, Ana!
- "Mindez nagyon gyorsan történik. Az egyik pillanatban elesek, a következőben a karjában vagyok. Beszívom tiszta, egészséges illatát. Megrészegít."
- Jól vagy?
- "Egyik karjával átkarol, magához húz, másik keze gyengéden végigsimít az arcomon, ujjai finoman vizslatnak. Egy pillanatig, vagy tán örökre, állom aggódó, égető tekintetét. Aztán a figyelmem a szép formájú szájára terelődik.
Csókolj már még, a fenébe is. - a szokásosnál nehezebben lélegzik - A karodban vagyok. Csókolj meg, kérlek.
Picit megrázza fejét."
- Anastasia, jobban teszed, ha távol tartod magad tőlem. Nem én vagyok a neked való férfi.
- "Belekábulok a visszautasításba. Menni akarok már. Minden reményem elporhadt. Nem kíván."
- Anastasia... én...
- Mi baj, Christian?
- Sok szerencsét a vizsgáidhoz.
- Kösz. Viszlát, Mr. Grey.