Azt hiszem, nagy szerencsénk van, hogy ilyen nagy és kreatív rajongótáborral bír a film/könyv, hiszen az új jelenet forgatása után, a megjelent képekből és videókból ismét született egy remek kreálmány.

Felirat, szokás szerint a Bővebben után...

"Christian meredten néz, igyekszik felmérni a reakciómat. Szent szar, mégis mit vett nekem? Odakint egy piros, négyajtós Audi parkolt."
- Szóval, mit gondolsz? - kérdezi.
- Szép kocsi. - mormolom teljesen összezavarva.
- A tiéd. A sikeres diplomád alkalmából. - mondja.
- Ó, Is... Te vettél nekem egy kocsit? - pislogok döbbenten. Tompán bámulok rá, kétségbeesetten próbálom eldönteni, mit is érzek ezzel kapcsolatban. Magamon érzem a tekintetét, de e pillanatban nem vagyok képes ránézni. Csak állok, és szótlanul meredek erre a megkapó, vörös újdonságra.
- Ez ajándék, Anastasia. Nem tudnád egyszerűen csak megköszönni?
"Vett nekem egy nyavalyás kocsit, ahogy látom, vadonatújat. Jesszusom..."
- De te is tudod, hogy túl nagy ajándék.
- Nekem nem az, és kell a lelki békémnek.
"A homlokomat ráncolom. Nem tudom, mit mondhatnék. Egyszerűen nem fogja fel.
- Már van egy autóm. - mondom a Bogaramra mutatva.
- Anastasia, a bogarad öreg, és őszintén szólva, veszélyes. Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha valami bajod esne, főként, hogy könnyen megelőzhetem. - nehezen veszi a levegőt.
- Nézd, korábban arról beszéltünk, hogy többet szeretnél, - megáll, hirtelen elbizonytalanodik. Ó, Istenem, mi lesz ebből? - Amellett, hogy az alárendeltem vagy, esetleg azt is megpróbálhatnánk. Nem is tudom, talán működni fog. De hajlandó vagyok megpróbálni.
"Szent tehén... tátva marad a szám; a tudatalattim is elhűlt. Christian Grey benne van. Hajlandó megpróbálni."
- Van egy feltételem. - bizonytalanul figyeli döbbent arckifejezésemet.
- Mi az? – nyögöm ki. A szívem mélyén már tudom is, mi az.
- Leszel olyan kedves, és elfogadod a diplomaajándékomat. - a gondolat kijózanít és lassan közelítek az autóhoz.
- Örülnék, ha ugyanúgy kölcsönbe adnád, mint a laptopot.
- Oké. Kölcsönadom. Meghatározatlan időre. - gyanakodva néz rám.
- Nem, nem korlátlan időre, hanem mostanra. - a homlokát ráncolja.
- Köszönöm az autót, uram. - olyan édesen mondom, amennyire csak tőlem telik.
- Nem vagy könnyű eset, Ana Steele. - hirtelen megragad és szembefordít magával. Olyan mereven néz, hogy nem kapok levegőt. - Minden önuralmamra szükségem van, hogy ne dugjalak meg itt, a kocsi motorházán, csak hogy megmutassam, hogy az enyém vagy, és ha egy kibaszott kocsit akarok venni neked, akkor veszek neked egy kibaszott kocsit. - hörgi - Most pedig befelé, és vetkőzz!
"Őrülten kívánom a kocsi, a könyvek és a lágy határok... a pálcázás ellenére is... kívánom."