És elérkeztünk az utolsó videóhoz, a sorozat befejező részéhez.

A Bővebben után ezúttal is megtaláljátok a fordítást.

Május 26. csütörtök
Kate és Ana diplomaosztója. Anastasia bevallja Christiannak, hogy többet szeretne, a férfi azt mondja, próbálják meg, végül a lány igent mond.

- A rugalmas korlátokkal együtt igen, megpróbálom. - Nagyon halk a hangom.
- Jézusom, Ana, ez annyira váratlan volt! Eláll tőled a lélegzetem.

Grey egy Audi A3-ast ad Ana-nak diplomaajándékként.

"Christian meredten néz, igyekszik felmérni a reakciómat. Szent szar, mégis mit vett nekem? Odakint egy piros, négyajtós Audi parkolt."
- Szóval, mit gondolsz? - kérdezi.
- Szép kocsi. - mormolom teljesen összezavarva.
- A tiéd. A sikeres diplomád alkalmából. - mondja.
- Ó, Is... Te vettél nekem egy kocsit? - pislogok döbbenten. Tompán bámulok rá, kétségbeesetten próbálom eldönteni, mit is érzek ezzel kapcsolatban. Magamon érzem a tekintetét, de e pillanatban nem vagyok képes ránézni. Csak állok, és szótlanul meredek erre a megkapó, vörös újdonságra.
- Ez ajándék, Anastasia. Nem tudnád egyszerűen csak megköszönni?
"Vett nekem egy nyavalyás kocsit, ahogy látom, vadonatújat. Jesszusom..."
- De te is tudod, hogy túl nagy ajándék.
- Nekem nem az, és kell a lelki békémnek.
"A homlokomat ráncolom. Nem tudom, mit mondhatnék. Egyszerűen nem fogja fel.
- Már van egy autóm. - mondom a Bogaramra mutatva.
- Anastasia, a bogarad öreg, és őszintén szólva, veszélyes. Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha valami bajod esne, főként, hogy könnyen megelőzhetem. - nehezen veszi a levegőt.
- Nézd, korábban arról beszéltünk, hogy többet szeretnél, - megáll, hirtelen elbizonytalanodik. Ó, Istenem, mi lesz ebből? - Amellett, hogy az alárendeltem vagy, esetleg azt is megpróbálhatnánk. Nem is tudom, talán működni fog. De hajlandó vagyok megpróbálni.
"Szent tehén... tátva marad a szám; a tudatalattim is elhűlt. Christian Grey benne van. Hajlandó megpróbálni."
- Van egy feltételem. - bizonytalanul figyeli döbbent arckifejezésemet.
- Mi az? – nyögöm ki. A szívem mélyén már tudom is, mi az.
- Leszel olyan kedves, és elfogadod a diplomaajándékomat. - a gondolat kijózanít és lassan közelítek az autóhoz.
- Örülnék, ha ugyanúgy kölcsönbe adnád, mint a laptopot.
- Oké. Kölcsönadom. Meghatározatlan időre. - gyanakodva néz rám.
- Nem, nem korlátlan időre, hanem mostanra. - a homlokát ráncolja.
- Köszönöm az autót, uram. - olyan édesen mondom, amennyire csak tőlem telik.
- Nem vagy könnyű eset, Ana Steele. - hirtelen megragad és szembefordít magával. Olyan mereven néz, hogy nem kapok levegőt. - Minden önuralmamra szükségem van, hogy ne dugjalak meg itt, a kocsi motorházán, csak hogy megmutassam, hogy az enyém vagy, és ha egy kibaszott kocsit akarok venni neked, akkor veszek neked egy kibaszott kocsit. - hörgi - Most pedig befelé, és vetkőzz!

Grey elfenekeli Anastasia-t amiért forgatta a szemét, majd e-mailben reklamál a férfinél, hogy soha nem marad vele. Ezután Grey visszamegy Ana lakásába és együtt töltik az éjszakát.

Május 29. vasárnap
Anastasia először megy Grey-el a játszószobába, majd este Christian családjával vacsoráznak.

- "Az Audi valamivel nyolc előtt kanyarodik be egy gyarmati stílusú udvarház bejáratához."

Május 30. hétfő
Miután Ana interjúra megy a SIP-hez, Grey jóvoltából elsőosztályon repül Georgiaba.

- "A SIP–nél szeretnék dolgozni. Kicsi, nem hagyományos, a helyi szerzőket támogatja, érdekes és izgalmas az ügyfeleik listája."

Június 1. szerda
Christian Georgiaba repül, hogy Anasatsia-val lehessen.

Június 2. csütörtök
Christian kora reggel elviszi Anat vitorlázó repülésre, majd egy étteremben reggeliznek, végül Grey visszarepül Seattle-be.

Június 3. péntek
Anastasia elköszön édesanyjától, Carlatól, majd ő is visszarepül Seattle-be.

- Sok békát meg kell csókolnod, mielőtt megtalálod a herceged.
- Azt hiszem, már megcsókoltam a herceget, anya. Remélem, nem változik békává. - A legelbűvölőbb–anyai–abszolúte–feltétel–nélküli mosollyal néz rám. Mennyire szeretem ezt a nőt! Ismét megöleljük egymást. Lehajtott fejjel megyek be a kapun, s csak homályosan látom a fényes, fehér padlót patakzó könnyeimen át.

Június 4. szombat
Anastasia hagyja Christiannak, hogy elfenekelje őt egy övvel, rájön, hogy nem illenek össze, így szakít Grey-el.

"Ez a boldogabb időkre emlékeztet
Köszönöm
Ana"

- "Elönt a zavar és a szégyen. Teljes kudarc vagyok. Azt reméltem, ki tudom vonszolni Ötven árnyalatot a fényre, de ez a feladat meghaladta szerény képességeimet. Elkeseredetten igyekszem féken tartani az érzelmeimet. Bambán meredek ki az ablakon, és lassan kezdem felfogni, micsoda szörnyűséget tettem. A fenébe – elhagytam. Az egyetlen férfit, akit szerettem. Az egyetlen férfit, akivel lefeküdtem. Felszisszenek, és kitör belőlem a fájdalom. Csorognak a könnyek az arcomon. Leírhatatlan a fájdalom... fizikai, lelki... metafizikai... ott van mindenütt, belekúszik még a csontvelőmbe is. Gyász. Ez gyász, és magamnak köszönhetem. Mélyen belül rájövök, hogy az öv által okozott fizikai fájdalom semmiség ehhez a pusztításhoz képest. Mit is tettem?!"

- "Évek óta most először nem tudom, mit kezdjek magammal. Az órámra pillantok... most múlott 6. Úgy döntök, elmegyek futni. Mindenem fáj, a tüdőm majd' szétszakad, a fejem lüktet, és az elvesztés tompa fájdalma felemészti a belsőm. Tudtom nélkül a Pike Place Market felé futva találom magam és tudom, hogy ez őrület, de remélem, hogy láthatom őt. Felveszem a ritmust. Esőcseppek hullanak az égből visszatükrözve meggyötört lelkem ebben a pillanatban... a hiánya felemészt. Ahogy közeledek az ő utcája felé a szívem erősebben dobog, aggodalmam pedig egyre nő. Kétségbeesetten látni akarom. Próbálom meggyőzni magam, hogy csak tudni akarom, jól van-e. Azonban ez nem igaz. Látni akarom. Az utcán átvágva megállok a szemben lévő járdán. Felnézek az épületére, de minden csendes, semmi jele, hogy bármi élet lenne odabent. Talán még alszik - ha egyáltalán itt van. Egy rémálom forgatókönyve alakul ki az elmémben... tegnap este elment szórakozni, majd részegen találkozott valakivel... Bassza meg. Undorodom ettől. Szóval ilyen a féltékenység... erőszakkal tölti ki a tátongó lyukat. Utálom ezt. Felkavar valamit, mélyen a lelkemben, amiről nagyon nem akarok tudomást szerezni. Előveszem az üzenetet, amit otthagyott a vitorlázó repülővel és újra elolvasom. 'Ez a boldogabb időkre emlékeztet Köszönöm: Ana' A fájdalom lándzsaként szúr belém. Jézusom, ez leírhatatlan. Tényleg elment... 'Te tehetsz erről Grey. Felejtsd el. Nem neked való.' Az eső alatt állok, próbálom elfelejteni, remélem az eső kimossa őt a fejemből és az illatát a testemből. 'Miért olyan fájdalmas ez? Miért? Valami bajom van? Nem értem... Miért érzek így?' Csak arra tudok gondolni, hogy soha többé nem látom őt. Éa újra érzem, hogy kiszívják belőlem az életet, és a szakadék szélén egyensúlyozom. A gyötrő fájdalom kiterjed a bennsőmben, belemar a bennem tátongó üres lyuk szélébe. El akart menni és én nem hibáztathatom. Bassza meg! Nem tudok elfutni a fájdalom elől, de meg fogom próbálni. Egyre gyorsabban futok, mind távolabb az emléktől, a fájdalomtól és Anastasia Steele-től."